Bemutatkozás

Sokan kérdeznek engem a mokume gane technikáról, ötvösök és szakmán kívüliek egyaránt. Ezzel az írással szeretnék megválaszolni néhány kérdést, és egyben azt kívánom bemutatni, hogy számomra mit jelent ez a technika. 2011 tavaszán, egy féléves tantárgy keretén belül kezdtem el foglalkozni különböző fémek rétegzésével, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Örökké hálás leszek Péter Vladimirnak, oktatómnak, hogy felhívta a figyelmem erre a rendkívül izgalmas technkiára, mely számomra addig nem volt ismeretes. Óriási lendülettel vetettem bele magam a kísérletezésbe, mely az első időszakban nem sok sikerrel koronázta próbálkozásaim. Komoly szakirodalom híján folyton olyan falakba ütköztem, melyen csak az anyag mélyebb, és folyamatos megismerése segítségével sikerült átesnem. A mai napig őrzöm kudarcaim tárgyi megtestesüléseinek javát, mert ezek emlékeztetnek arra a munkára, amit e csodás eljárás megismerésére fordítottam. Miután sikerült kidolgoznom egy eljárást ami két fémet harmadik- forrasztó anyag nélkül összeköt, következett az új kihívás, a különféle minták kialakítása, és kísérletezés, hol mosódik el a két- és három dimenzió határa. Jobb szó híján hívom mintának azokat a rajzolatokat, amiket a munkám során alakítok ki. Aki ismer, nagyon jól tudja, hogy a minta fogalma önmagában nem sokat jelent számomra. Ami engem foglalkoztat az a formákkal való kísérletezés. És az, hogy mi történik ezekkel a lemezekkel a térben, ahogy csavarodnak, áttolódnak egymáson, vagy részben felfedésre kerülnek. A sík felületen megjelenő rajzolat sem más számomra, mint egy háromdimenziós forma kétdimenziós leképezése. Rendkívül érdekes és tanulságos megfigyelnem régebbi munkáimat, vagy épp más ötvösök tárgyait, és felidézni, vagy elképzelni, vajon milyen munkafolyamatokon mehetett keresztül az anyag, míg elnyerte végső állapotát. Egyáltalán nem könnyű feladat számba venni az anyagokat, a rétegek számát, vastagságát, kiindulását, és elképzelni azt a számtalan lehetséges műveletet, amin az anyag átesett. De az igazán elképesztő érzés, amikor létre hozhatok valami újat, ami addig még sosem volt. Mert szerencsére mindig van új a nap alatt, hiszen ez a technika gyakorlatilag végtelen lehetőséget nyújt színben, formában és méretben is. 2013-ban hoztam létre a mokume.hu oldalt, és bízom benne, hogy még sokáig űzhetem ezt a mesterséget, és gyakorolhatom ezt a technikát, melynek úgy érzem még mindig csak a felszínét kapargatom.


Bajcsi-Nagy Balázs, mokume.hu